A Valco a világ legbarátságosabb kis gonosz korporációja. Már régóta nyíltan valljuk, hogy végső célunk egy saját Halálcsillag építése és az egész emberiség leigázása. Ez egy őszinte és ambiciózus cél, amiért minden nap dolgozunk.

De amikor ránézek az audioipar piacára 2025-ben, a vicc kezd megakadni a torkomon. Rájöttünk, hogy teljes amatőrök vagyunk. Baromi nehéz mohó és kegyetlen világuralomra törőnek lenni, amikor a konkurensek ugyanabban a szerepben előznek balról és jobbról is.

Túl sok pénz van az asztalon

A fejhallgatópiac nem valami aprópénzes játszma. Világszinten bőven százmilliárd euró feletti bizniszről beszélünk, ami évről évre egyre gyorsabban nő. Ez egy hatalmas pénzhalom. Ekkora összegből lehetne venni pár kisebb országot, benépesíteni a Holdat, vagy akár a finn államadósság felét is kifizetni.

Ha ennyi pénz van az asztalon, a játék kegyetlenné válik. Ha körbenézel, meglátod a piac igazi arcát.

Először is ott van az Apple. Nekik már sikerült, amiről mi még csak álmodunk: megalkották a tökéletesen zárt ökoszisztémát, és a piac felét birtokolják. Valószínűleg már van saját halálcsillaguk is valahol.

A lépték teljesen abszurd. Ha az Apple csak a fejhallgatós üzletágát külön cégbe szervezné, az nagyjából akkora forgalmat hozna, mint az egész Nokia. Egyetlen Apple-kiegészítő annyi pénzt mozgat, mint a finn tőzsdetörténelem legnagyobb ipari óriása. A magyar "világhódítás" ehhez képest inkább egy rossz nyári színházi előadás.

Ki birtokolja a hangodat?

Ha nem veszel Apple-t, talán azt hiszed, hogy hagyományos nyugati minőséget vagy rocktörténelmet vásárolsz. De valószínűleg tévedsz. A vállalati felvásárlások kegyetlenül megmutatják, hova folynak ma a profitok. 

Még a svéd rockhitelességnek is lett végül ára: pontosan 1,15 milliárd dollár. Ennyiért vette meg a kínai HongShan befektetési cég a Marshall Group többségét.

Ugyanez a minta ismétlődik mindenhol. 

A német Beyerdynamicot a kínai Cosonic vette meg, a Samsung pedig szinte az összes többi hifi céget lenyelte a JBL-től a Bowers & Wilkinsig. A legtöbb másik márka mögött is vagy egy kínai befektető, egy japán konglomerátum vagy egy amerikai techóriás (például a HP) áll.

A kisebb Bose (évi kb. 3,2 milliárd dolláros forgalommal) üdítő kivétel, mert azt az elhunyt alapító trösztje és az MIT egyetem birtokolja.

Brutális oligopólium és mi

Ez a helyzet stratégiailag elég furcsa és kicsit ciki fénybe helyez minket. A piac nem igazságosan oszlik meg, hanem brutális oligopólium. A valóságban néhány óriás szippantja fel a piacról a 98 milliárd dollárt, a maradék morzsákat pedig ezer kis szereplő próbálja összekaparni, akik a nagyok lábai között próbálnak túlélni.

Mi vagyunk az egyik ilyen ezer morzsa közül.

Mi vagyunk az egyetlen idióta, aki saját fejhallgatógyárat tervez Puolangára. Amíg mások eladják magukat Kínának, vagy a Nokiánál is nagyobb "mellékbizniszek", a mi tervünk, hogy Finnországban barkácsoljunk fejhallgatókat, kicsit furán fest ebben a mezőnyben.

Ez óhatatlanul is okoz egy kis identitásválságot. Próbálunk gonosz korporációnak tűnni, de a végeredmény gyanúsan őszinte próbálkozásnak néz ki.

Új stratégia: Kettős felhasználású technológia

A vezetőség pánikülésén rájöttünk, hogy ebben a helyzetben csak egy logikus lehetőség maradt. Muszáj eszkalálnunk. Mivel pénzben vagy gonoszságban nem tudjuk lenyomni a konkurenciát, fel kell pörgetnünk az eredeti tervet.

A megoldás végül váratlan irányból jött.

Amikor a hatóságoktól érdeklődtünk a puolangai gyár finanszírozási lehetőségeiről, megtudtuk, hogy a jelenlegi világhelyzetben érdemes lenne úgynevezett kettős felhasználású technológiában gondolkodni. Állítólag erre most egész jó EU-támogatásokat lehet leakasztani.

Ez nekünk tökéletesen megfelel.

Halálcsillagot építeni túl sokáig tart külső finanszírozás nélkül, de ha "kettős felhasználású projektnek" nevezzük, az EU közös hitelből fizeti a pusztítóerő egy részét.

Szóval továbbra is minőségi, javítható és ár-érték arányban kiváló fejhallgatókat fogunk gyártani, mert szükségünk van az önrészre ehhez a hatóságok által ajánlott Wunderwaffe-programhoz.

Ez a terv egy kis reményt is ad nekünk.

Ha ezzel a kis csapattal képesek vagyunk olyan fejhallgatókat csinálni, amik teljesen versenyképesek, sőt, legtöbbször jobbak is, mint ezeknek a végtelen büdzséből működő birodalmaknak a termékei, akkor már nem vagyunk messze a céltól.

Nem kell már sokat nőnünk, hogy olyan kettős felhasználású technológiát is tudjunk gyártani, amivel leigázhatjuk a világot.

Az egyetlen módja, hogy rálicitáljunk a globális óriásokra, ha az egész emberiséget leigázzuk valami futurisztikus kettős felhasználású technológiával. Kemény húzás, de a piaci helyzet és az EU-s finanszírozási irányelvek nem hagynak más választást.

Author: Henri Heikkinen